Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2017.04.01

KIP a szakképzésben 1.

 

1. Helyzetelemzés

 

A hajdúböszörményi Széchenyi István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium fenntartói feladatait a Földművelésügyi Minisztérium (továbbiakban FM) látja el, Hajdú-Bihar megyében iskolánk az egyetlen intézménye az FM-nek. Egyedülállósága nem csak ebben rejlik, hanem abban is, hogy széles mezőgazdasági és élelmiszeripari képzési struktúrájával egyedülálló a megyében, hiszen szakgimnáziumi képzésben 5 ágazatban, szakközépiskolai képzésben 16 szakmában oktatjuk tanulóinkat. A hajdúböszörményi székhelyen éves szinten 700-750 fő (25-30 osztály) között, míg a berettyóújfalui tagintézményében 75-100 fő (4-6 osztály) között mozog a tanulói létszám, melyhez társul 127 fős dolgozói létszám, s azon belül a pedagógusok száma 89 fő. Tanulóink 3%-a (1 osztály) az Arany János Kollégiumi Program osztályban (továbbiakban AJKP), 51%-a (16-20 osztály) szakközépiskolai képzésben, 34%-a (8-12 osztály) szakgimnáziumi és 12%-a egyéb képzésben (érettségire felkészítő 2 éves szakközépiskolai képzés, …) tanul.

 

Tanulóink 70-80%-a nem hajdúböszörményi, 3 megye településeiről választanak bennünket a nyolcadikos tanulók, ennek megfelelően a kollégista tanulók aránya a teljes tanulói létszám 30%-a körül mozog évről-évre. Az elmúlt évek adatai alapján fokozatosan nő a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók száma, a 2015/2016. tanévben elérte a 19%-ot. Ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt a sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulás, magatartási zavarral küzdő tanulók száma, összlétszámuk a 2015/2016-os tanévben elérte a teljes tanulói létszám 12%-át.

 

Az alábbi statisztikai adatokkal jellemezhetjük iskolánkat:

 

Indikátor

Iskolai

AJKP

Szakközépiskola
(9-11. évf.)

Szakgimnázium
(9-12. évf.)

Lemorzsolódás (arány)

29,4%

12,5%

28,39%

10,34%

Évfolyamismétlés (arány)

7,9%

4,35%

10,65%

5,69%

Lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók (arány)

43,69%

17,39%

48,96%

40,91%

Hiányzás
1 főre (óra)

169

153

198

129

Igazolatlan hiányzás
1 főre (óra)

29

8

41

6

Fegyelmező intézkedések száma (db)

1962

61

1469

361

 

A felvázolt adatok alapján megállapítható:

  1. magas a lemorzsolódás aránya iskolai és szakközépiskolai szinten egyaránt,
  2. magas az évfolyamismétlők aránya, ugyancsak iskolai és szakközépiskolai szinten egyaránt,
  3. a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók száma és aránya kimagaslóan magas,
  4. az 1 főre jutó igazolatlan hiányzás száma igen magas szakközépiskolai képzésben,
  5. a fegyelmező intézkedések száma nagyon magas szakközépiskolai képzésben,
  6. magas az SNI és a BTM-es tanulók száma, akiknek a differenciált oktatása nagyon nehéz.

 

2. Megoldandó probléma

 

A felvázolt problémákkal nem csak iskolánk, hanem a szakképző intézmények jelenetős hányada küszködik, azaz a szakképzés általános problémáival a mindennapok során találkozunk. Milyen tényezőkre vezethető vissza mindez?

 

Tudomásul kell venni, hogy

  1. a társadalmi egyenlőtlenségek tükörképe az oktatási rendszer, s azon belül a szakképzés az a terület, ahol ez hatványozottan megmutatkozik,
  2. a gimnáziumi képzés expanziójának megerősödése, kiterjesztése valamint a kétkezi munka társadalmi leértékelődése miatt a szakmatanulás presztízse folyamatosan csökkent,
  3. a szakképzésbe belépő általános iskolai tanulók többsége kényszerűségből választja a szakmatanulást, a szakmaválasztásuk nem tudatos, nem kötődnek pozitív élmények a fizikai munkavégzéshez, alacsony a motiváltsági szintjük, alkalmazkodóképességük, munkamoráljuk és –kultúrájuk,
  4. alacsony készség- és képességszinttel, valamint tudásszinttel rendelkeznek a szakmatanulást választó tanulók jelentős többsége, akik egy gyakorlati csoportba, egy osztályba szervezve felerősítik egymás között ezen hiányosságukat,
  5. az egyéni teljesítmény nem nyilvánul meg az általános iskolai, majd a későbbiek folyamán a középfokú intézményben „megélt” magatartási, beilleszkedési és tanulási kudarcok következtében, melyek a hagyományos pedagógiai módszerekkel, óraszervezési mechanizmusokkal kevésbé „hozhatók elő”.

 

1. kérdés:

Mit tehet egy szakképző iskola nevelőtestülete ezen bemeneti problémák „leküzdésére”, csökkentésére annak érdekében, hogy a tanulók eljussanak a szakmai vizsgáig, és tanult szakmájukban megjelenjenek a munkaerő-piacon? A kérdés megválaszolásához induljunk a folyamat végéről: ahhoz, hogy tanulóinkat eljuttassuk a szakmai vizsga „küszöbéig”, biztosítanunk kell azt a tanulói teljesítményt, amely alapján az adott évfolyamok követelményei teljesíthetők.

 

2. kérdés:

Mit tekintünk tanulói teljesítménynek? Abból kiindulva, hogy szakképző iskolaként feladatunk a kétkezi szakemberek képzése a munkaerő-piacnak, a tanulói teljesítmény meghatározása ezen feladat alapján három összetevő együttese:

  • lehetőség, mely a tanulóval született tulajdonságokra épülve a megszerzett tulajdonságokkal együtt egységet alkot,
  • motiválás, mely a pedagógus és az iskola személyiségfejlesztő tevékenységén keresztül fejti ki hatását,
  • alkalmasság, mely a pedagógus és az iskola oktató-nevelő munkája által teszi a tanulót alkalmassá arra, hogy a munkaerő-piacon sikeres szakemberként megjelenjen.

 

3. kérdés:

Hogyan biztosítható a tanulói teljesítmény ezen három összetevő ismerete függvényében? A legfontosabb a motiváció. Motivációs lehetőségeink tanórán és tanórán kívül:

  • a tanítandó ismeret iránti érdeklődés felkeltése,
  • egyéni szükséglet, célok kielégítése,
  • elérhető, teljesíthető célok és részcélok kitűzése,
  • pozitív megerősítés, dicséret, támogató kritika,
  • megfelelő, élvezetes, érdekes ismeretelsajátítási módszer alkalmazása,
  • több tanulói önállóság biztosítása,
  • kevesebb tanári kontroll biztosítása.

 

4. kérdés:

Kik azok, akik meghatározzák a tanulói teljesítményt?

  • Iskolavezetés: elkötelezettsége a cél elérése érdekében,
  • Pedagógus: személyisége, módszertani kultúrája,
  • Szülő: személyisége, tisztelete a pedagógus iránt, tisztelete és szeretete gyermeke iránt,
  • Tanuló: motiváltsága, akarata, alkalmassága céljainak elérése érdekében.

 

5. kérdés:

Milyen körülmények befolyásolják a motivációt?

  • Fizikai biztonság,
  • Érzelmi biztonság: a megfélemlítettség és a félelem hiánya,
  • Identitás: a helyes önkép, önismeret megléte,
  • Másokkal való kapcsolat,
  • Kompetencia: az alkalmasság érzésének tudata,
  • Küldetés: az érzés, hogy létünknek, tevékenységünknek van értelme és irányultsága.

 

6. kérdés:

Mi lehet a célravezető? A magyar pedagógia számos oktatási-nevelési módszert kínál, az iskolavezetés pedig úgy döntött, hogy ebből a széles kínálatból a Komplex Instrukciós Program (KIP)  módszert választja az előbb említett problémák enyhítése, megszüntetése érdekében.

 

3. Komplex Instrukciós Program

 

A Komplex Instrukciós Program (KIP) olyan tanítási eljárás, amely lehetővé teszi a tanárok számára a magas szintű csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog, és az osztályban végzett munka eredményeként a hátrányos helyzetű, főleg roma tanulók leszakadását lassítja, illetve megakadályozza, a tehetségesebbekét pedig előmozdítja. A nevelés során a nevelés és oktatás kognitív, morális és affektív komponenseit egyformán fontosnak tartjuk, vagyis a tudományos-intellektuális, társadalmi-állampolgári és a személyiségfejlesztésre irányuló célok közül egyiket sem helyezzük előbbre a másiknál. Munkánk célja olyan csoportmunkán alapuló módszer alkalmazása, amely a tanulókat életszerű és élményszerű személyes tapasztalatokhoz juttatja az iskolai munka során.

 

A Program a következők miatt alkalmas a hátrányos helyzetű, tanulásban lemaradt, roma tanulók esélyegyenlőségének megteremtésére az osztálytermi munkában:

  • Az osztályon belüli rangsorbeli problémák felismerhetőkké és kezelhetőkké válnak.
  • A csoportfoglalkozások alatt a heterogén összetételű osztályokban a speciális instrukciós eljárás alkalmazásán keresztül lehetőség nyílik a tanulóknak az együttműködési normákra történő felkészítésére.
  • Sokféle, eltérő képességet megmozgató tananyag alkalmazásával a felszín alatt megbúvó képességek kibontakoztatása.

 

A Komplex Instrukció Programnak három fő jellemzője van:

  • A többféle képességet felszínre hozó tananyag összeállításánál elsődleges cél a tanulók magasabb szintű gondolkodásának előmozdítása egy központi téma, egy alapvető kérdés köré szervezett csoportmunka segítségével. A nyitott végű, több megoldást kínáló feladatok biztosítják a tanulók egymástól független, kreatív gondolkodását, problémamegoldó képességének fejlesztését. A módszer egyik legfontosabb jellemvonása, hogy a feladatok megoldása különböző képességek alkalmazását teszik lehetővé, tehát a különböző szociális háttérrel, tudással rendelkező gyerekeknek alkalma nyílik a feladatok sikeres véghezvitelére, a csoportmunka megoldására.
  • A speciális munkaszervezés lehetőséget ad a pedagógusnak arra, hogy a feladatok sikeres végrehajtása érdekében megtanítsa a gyerekeket a csoporton belüli együttműködési normákra, a munkában a meghatározott szerepek elsajátítására. A tanárnak az óra során alkalma nyílik a csoport egésze és a csoporttagok egyedi munkájának követésére, és az osztályon belüli hierarchikus rendnek a megváltoztatására, mely alapjában véve felelős a csoporton belüli egyenlőtlenség kialakulásáért.
  • Ahhoz, hogy minden tanuló számára biztosított legyen a tanulásban történő előmenetel, a tanárnak meg kell tanulnia a diákok között kialakult státusproblémák kezelését. Tudjuk, hogy a csoportmunka során a tanulók nem egyenlő mértékben vesznek részt a munkában, és emiatt a tanulásban való részvétel is egyenlőtlen lesz. A KIP eddigi kutatási eredményei azt támasztják alá, hogy minél többet beszélget és dolgozik együtt a csoport, annál többet tanulnak a gyerekek (Cohen, 1994; Cohen – Lotan 2014; K. Nagy 2012, 2015). Azok a tanulók, akik a közösségből társadalmi okok miatt kirekesztődnek, vagy azok, akiknek tanulásában lemaradás tapasztalható, gyakran vonakodnak részt venni a közös munkában, emiatt azonban kevesebbet tanulnak, mint azok, akik aktívabbak. Az osztályrangsor élén elhelyezkedő tanulók nagyobb befolyást gyakorolnak a csoport döntéshozatalára, gyakrabban kérik őket segítségadásra, és több alkalom jut véleményük kifejtésére, mint a rangsor alján elhelyezkedőknek. Az utóbbiak véleményét általában figyelmen kívül hagyják (ez a megnyilvánulás a státusprobléma jelensége). A Komplex Instrukció Programban a tanár célja az, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú munkavégzésre, tudatosítja, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre.

 

A fentieken kívül a módszer egyik fontos célja a tanárok szakmai hozzáértésének fejlesztése a csoportmunka-szervezés során. A pedagógusoknak meg kall tanulniuk, hogy az új módszerben mi a szerepük az osztálymunka alatt. Ezért a módszer bevezetése, elsajátítása során szükség van munkájuk folyamatos, szakértői ellenőrzésére, a kollégák közötti együttműködésre.

 

Már az iskolába kerülés pillanatától az együttműködési normák kialakításának és a tanulói szerepeknek fontos feladata egy olyan helyzet létrehozása, amelyben a diákok fokozatosan megértik a velük szemben támasztott elvárásokat, és a felső tagozatot elérve képesek direkt tanári irányítás nélkül is dolgozni.

 

A tanár szerepe szintén változik. Az együttműködési normán keresztül a tanár hatalmát átruházza a tanulókra. A rendszer megfelelő működése esetén a tanár feladatainak egy részét maguk a diákok végzik el. A tanulók csak végső esetben fordulnak segítségért a tanárhoz, hisz lehetőségük nyílik a feladat megbeszélésére egymás között. A csoportban a tanulónak eltérő szerep jut: kérdez, előad, beszerzi az anyagot, elsimítja a konfliktusokat stb. A szerepek az egymást követő csoportmunkák során cserélődnek. Ez elősegíti a csoporttagok közötti együttműködést, a szerepek elsajátítását, a mások iránti tisztelet kialakulását.

 

A tanár munkája során szakít a rutin-döntéshozatallal. Reagálása attól függ, hogy a csoport milyen úton hajtja végre a feladatot és a meglévő státuszprobléma milyen jellegű beavatkozást igényel. A feladatok jellege megkívánja, hogy új és differenciált feladatokat és módszereket alkalmazzon, ezzel késztetve absztrakt gondolkodásra a tanulókat. Az egyéni feladatot pedig úgy kell meghatározni, hogy a diáknak szüksége legyen a csoportfeladat eredményére, vagyis máris jelentkezik annak igénye, hogy a közös csoportfeladat végrehajtása megfelelő színvonalú legyen az egyéni továbbhaladás érdekében. Az elvek betartása figyelmes, logikus munkaszervezést kíván.

 

A módszer elvei a következők:

 

1.
Differenciált, nem rutinszerű feladatok alkalmazása, mely minden esetben nyitott végű, több megoldást kínáló, sokféle, eltérő képességek mozgósítására alkalmas feladatot jelent.

 

2.
A felelősség megosztásának elve magába foglalja az egyén felelősségét a saját teljesítményéért és a csoport felelősségét az egyén teljesítményéért.

 

3.
A tanulók munkájának ellenőrzése a normákon és a szerepeken keresztül történik. A közös munkában az alábbi együttműködési normák betartása valósul meg:

 

„Jogod van a csoporton belüli segítségkérésre bárkitől.”

„Kötelességed segíteni bárkinek, aki segítségért fordul hozzád.”

„Segíts másoknak, de ne végezd el helyette a munkát.”

„Mindig fejezd be a feladatod.”

„Munkád végeztével rakj rendet magad után.”

„Teljesítsd a csoportban a kijelölt szereped.”

 

A fenti normák az osztály falán kifüggesztésre kerülnek, és minden alkalommal emlékeztetik a tanulókat a csoportmunka lényegére, alapelveire. A normák együttes használatánál a tanulóknak lehetősége adódik arra, hogy ellenőrzést gyakoroljanak egymás viselkedésére.

A munkában minden tanulónak meghatározott szerep jut, mely szerepek az egymást követő csoportmunkák során cserélődnek, rotálódnak. Ez a szerepváltás segíti elő a képességek sokoldalú fejlesztését, a státusprobléma kezelését. A szerep mindig a feladat típusától és a csoport létszámától függ. Az ideális csoportlétszám 4-5 fő.

 

4.
A foglalkozások során az alábbi tanulói szerepek alkalmazása a leggyakoribb:

  • Irányító:
    Ellenőrizd, hogy mindenki megértette-e a feladatot!
    Tervezd meg a feladat elvégzésének sorrendjét!
    Oszd el a munkát!
    Irányítsd a társaidat!
    Szükség esetén kérhetsz segítséget a tanároktól!
  • Beszámoló:
    Foglald össze az osztály tagjai előtt a csoport munkáját!
    Mutasd be az elért eredményeket!
  • Anyagfelelős:
    Gyűjtsd össze a társaidtól mire lesz szükség a feladat megoldása során!
    Hozd el a szükséges eszközöket!
    Pakolj el magad után!
    Vigyázz az eszközök épségére, helyes használatára!
  • Időfelelős:
    Oszd be az időt a munkamegosztásnak megfelelően!
    Figyelmeztesd a többieket az idő pontos betartására!
  • Írnok:
    Készíts feljegyzéseket a csoporttagok vitájáról!
    Írd le a csoport közös beszámolóját, a csoportmunka eredményeit!
    Áttekinthető, szép munkára törekedj!
  • Rend- és csendfelelős:
    Ügyelj arra, hogy ne legyen veszekedés és hangoskodás!
    Bátorítsd a többieket a feladat megoldásában való részvételre!

A szerepek száma függ a csoportlétszámtól. Esetenként egy tanulónak lehet több szerepe is, illetve a fentieken kívül más szerepek is előfordulhatnak (pl. időfelelős, konfliktuskezelő stb). A szerepek rotációja alapkövetelmény. A szerepeken keresztül mindenkinek meg kall tanulnia a munka irányítását, a beszámolást, a helyes, zökkenő- és balesetmentes munkavégzést, végeztetést.

 

5.
A csoporton belül kialakult hierarchia, rangsor kezelése az eltérő, sokféle képességek mozgósítására alkalmas feladatokon keresztül megváltoztatható. A pedagógus feladata annak tudatosítása, hogy nincs olyan tanuló, aki minden képességben kiváló, de mindenki számára van olyan feladat, melyet maradéktalanul meg tud oldani, valamint egyedül senki nem olyan tájékozott, mint a csoport együttesen.

 

A Komplex Instrukciós Programban a csoporttevékenység az osztálytermi munka magja, de nem kizárólagosan. A csoporttevékenység beépül a tananyagba. A tanárok a módszert akkor alkalmazzák, amikor a cél a konceptuális tanulás, a magasabb rendű gondolkodás és a tartalom mély megértése. A Komplex Instrukciós Program alkalmazására lehetőség van többek között egy anyagrész összefoglalásánál, egy új tananyagrész előkészítésénél, de új ismeret szerzésére és feldolgozására is alkalmat adhat. Ezt a csoportmunkát a tanítási órák körülbelül egyötödében alkalmazzuk.

 

A csoportmunkának elemei a csoport-feladatlapok a háttér információt nyújtó adatlapok, az egyéni feladatlapok, illetve a munkához szükséges eszközök, anyagok. Bár az órai munka legfontosabb része a csoportfeladat, a munka minden esetben egyéni feladatmegoldással zárul.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.