Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

KIP a szakképzésben 2.

2017.07.01

 

1. tanév a Széchenyiben (a KIP bevezetése és adaptációja)

 

1. Stratégia

 

A hajdúböszörményi Széchenyi István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium is ugyanazokkal a problémákkal küzdött és a mai napig is küzd, mint a szakképző iskolák döntő többsége (KIP a szakképzésben 1. című fejezetben ismertetettek szerint). Az iskolavezetésben megvolt az akarat a módszer bevezetésére és adaptálására.

 

A kérdés az volt, hogy milyen stratégia mentén. Az előttünk álló tapasztalatok alapján 2 bevezetési stratégia van:

  1. az azonnali, a nevelőtestület teljes egészére és minden osztályra vonatkozó bevezetés, vagy
  2. a több tanévre szóló, a nevelőtestület és az osztályok fokozatos bevonásával megvalósuló bevezetés.

Az iskolavezetés ez utóbbi mellett tette le a voksát, egy 3 éves stratégiát határoztunk meg, s a 2016/2017-es tanévtől kezdődően elkezdődött a munka, s a továbbiakban lépésenként tekintsük át a módszer bevezetésének 1. évét.

 

  1. Iskolánkban van egy Arany János Kollégiumi Program (AJKP) osztály, mely egy előkészítő évfolyam hátránykompenzálás céljából, és az itt tanuló diákok továbbtanulhatnak bármely középiskola 9. évfolyamán. Úgy került kialakításra a tantárgyfelosztás, hogy ebben az osztályban olyan pedagógusok tanítsanak, akik kreatívak, innovatívak és alkalmasak lesznek arra, hogy a módszer adaptációjának első lépését megtegyék (innen ered az a logó, amely bevezeti a KIP-es cikkeket, és Bereczki Károly kollégám készítette).

 

  1. Az iskolavezetés létrehozott egy 3 éves stratégiát, amely egyértelműen megfogalmazta a KIP módszer bevezetésének fokozatos lépéseit, a feladatokat, felelősöket és tárgyi feltételeit.

 

  1. Szeptemberben egy olyan kolléga került iskolánkba, aki már találkozott a módszerrel, elvégezte az erre vonatkozó továbbképzést, és tanított már ezzel a módszerrel. Az volt a feladata, hogy az AJKP osztályban bemutassa a kollégáknak és bevezesse a módszert, majd bemutató órákon lehetőséget biztosítson az AJKP osztályban tanító pedagógusoknak a hospitálásra.

 

  1. Decemberben az AJKP osztályban tanító tanárok és olyan pedagógusok, akik a következő tanévben egy kijelölt osztályban közismereti vagy szakmai (gépészmérnök, agrármérnök) tantárgyakat fognak tanítani, részt vettek Egerben egy 20 órás továbbképzésen Kovácsné dr. Nagy Emese vezetésével (15 fő)

 

  1. A január-június időszakban az AJKP osztályban tanító minden pedagógusnak most már "élesben" kellett alkalmazni a KIP módszert az alábbi feltételekkel:
    • minden nap kellett KIP-es órát tartani az osztályban,
    • csak azt a KIP-es órát lehetett megtartani, amelynek óratervét Kovácsné dr. Nagy Emese előzetesen áttekintett,

 

  1. Márciusban további 15 pedagógus vett részt továbbképzésen, döntő mértékben közismereti tantárgyakat tanító pedagógusok, de szakmai elméleti tantárgyat tanító pedagógusok is részt vettek. Olyan tanárok lettek kiválasztva, akiknek a következő tanévben már kötelező lesz alkalmazni a módszert.

 

  1. A 2. továbbképzésen részt vett tanároknak az április-június időszakban belső hospitáláson kellett részt venniük, ezzel is erősítve a gyakorlati tapasztalatszerzést. A hospitálásokat a KIP módszer bevezetésért felelős igazgatóhelyettes koordinálta és ellenőrizte.

 

  1. A tudásmegosztás érdekében létrehoztunk egy KIP-es digitális tárhelyet, ahová feltöltésre kerültek a szakirodalmak, segédanyagok és tantárgy szerinti csoportosításban az óratervek.

 

A tanév végi nevelőtestületi értekezlet egyik témája volt a KIP módszer bevezetése, melynek során ismertetésre került a bevezetés lépései, erősségei, gyengeségei, valamint a következő 

 

2. Tanári vélemények

 

„Mit gondolok a módszerről és alkalmazásának hatékonyságáról?” – Pedagógusok gondolatai a KIP adaptációjáról és alkalmazásáról.

 

„A tanulókkal sokkal jobb kapcsolatot tudok kialakítani, mivel jobban megismerem őket. Az órák jó hangulatban telnek, a gyerekek lelkesek és engem is lelkesítenek. A tanulók státuszkezelése más módszerrel csak nehezen valósítható meg. A szerepeknek és azok rotációjának köszönhetően a gyerekek kizökkennek a hétköznapi szerepükből, kipróbálhatnak mást is. A KIP-nek köszönhetően másképp állok a diákokhoz és a tananyaghoz is. A hétköznapi életben is meglátom azokat az összefüggéseket, amelyeket el kell magyaráznom. Sokszor bele kell élnem magam a gyerekek helyébe, hogy össze tudjam állítani a megfelelő feladatsort, óravázlatot. Így jobban megértem őket, a gondolkodásmódjukat, a problémáikat. Folyamatos visszajelzést kapok.”

(Nagyné Károlyi Zsuzsanna, matematika szakos tanár, a KIP munkacsoport vezetője)

 

„A gyerekek nagyon szeretik, várják ezeket az órákat. A kezdeti szegényes, fantáziátlan feladatmegoldások egyre színesebbek, ötletesebbek lettek. Nem fordult még elő olyan, hogy valaki nem akart dolgozni - de a csoport többi tagja nem is hagyta volna! Bizonyos feladatokat nagyon jól lehet gyakoroltatni: többször írtak már hírt, tudósítást, készítettek interjút, érvelést (mindig változatosan, színesen), így ezeket már nagyon jól megtanulták. Néha tényleg időigényesebb az óravázlatok megírása, de kárpótol az, hogy a gyerekek szívesen dolgoznak, sőt megjegyzik, hogy ez most nagyon tetszett nekik. Jó agytorna is, szeretek "agyalni" a feladatokon. … Egy hátrányát érzem: nagyon sok helyesírási és nyelvhelyességi hibával dolgoznak a gyerekek, amit nem lehet javítani, a következő órán pedig nem biztos, hogy tudunk erre időt szakítani. (Igyekszem egy-egy csoport egyéni feladatába becsempészni, hogy ellenőrizze X.Y. a helyesírási és nyelvhelyességi hibákat, de nem lehet ez sem mindenhol egyéni feladat.) Erre még ki kell találnom valamit!”

(Vass Szidónia, magyar nyelv és irodalom szakos tanár)

 

„A KIP módszerrel tartott órák segítségével a diákok között növekedett a csoportmunka iránti érdeklődés. Szakmai tantárgyként való alkalmazása nehezebb, hiszen minden második óránk volt KIP-es óra, így a tananyagot át kellett szervezni, hogy megfelelően tudjunk haladni. A nehézséghez tartozik a csoport- és egyéni feladatok összeállítása, amelynek során a KIP módszer minden elemét betarthassuk és a tananyagot is megfelelően elsajátíthassák a diákok. Saját tapasztalatom szerint egyes diákok kifejezetten nyitottak a módszer felé, amely többnyire átragad a csoporttársaira is, növekedik az egymás iránt való tisztelet és motiváció is.”

(Gém Balázs, gépészmérnök)

 

„Nagy része nyitottsággal, örömmel fogadta. Azt vettem észre, hogy ha egy-két tanuló passzívan áll hozzá, akkor egy kicsit befolyásolja a többi hozzáállását is. A rajz, a kézműves tevékenység nagyon le tudja foglalni a figyelmüket. S szeretik is végezni ezt a tevékenységet a részmunkákban. Nagyon jó elgondolás a nyitott végű feladatok, mert nem érzik a tanári irányítást. Ezt vettem észre. Az egyéni dicséretek ösztönzőleg hatnak a diákokra, s ezt nem szabad kihagyni az órából. Mert ha elmarad, akkor talán a lényegét veszti el.”

(Malánics Gábor, magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanár)

 

„A módszer egyik legnagyobb pozitívuma, hogy, fejleszti a diákok közti együttműködést, segíti az újonnan érkezők beilleszkedését. A tanulók nyitottabbakká válnak, a módszer olyan gyerekeket hoz közelebb egymáshoz, akik frontális tanítás mellett jóval kevesebbet kommunikálnának egymással. Toleránsabbak is lesznek a tanulók a KIP révén. Úgy vettem észre, hogy az esetleges hiányosságokon nem gúnyolódnak, hanem segítik társukat a feladatok megértésében, megoldásában. Kreatívabbakká is válnak a tanulók, és a játékos feladatok segítik a tananyag rögzítését, elmélyítését.”

(Molnár-Fehér Mária, magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanár)

 

„Miért nincs kedve a diáknak tanulni? Mert valószínű, hogy az előző években valamilyen negatív élmény kapcsolódott a tantárgyhoz. A tantárgy tanulása során csak kudarcot, sikertelenséget élt meg, s mi magunkról tudjuk, hogy ahhoz nincs kedvünk, azt nem szeretjük csinálni, amiben úgy érezzük, hogy nem vagyunk jók, amiben nincs sikerélményünk. S a KIP-es óra / módszer (az egyénre szabott feladatok) teljes mértékben lehetőséget ad arra, hogy a tanulókat sikerélményhez jutassuk. Igen, ezeknek a tanulóknak a legkisebb eredménynél is dicséretre van szükségük, ettől fogják magukat erősebbnek, magabiztosabbnak, bátrabbnak érezni – s ha a tanuló sikert ér el és megdicsérjük, szívesebben vesz részt az órákon, jobban figyel, aktívabban dolgozik! … Milyen eredményeket értem el óráimon? Az a tanuló, aki egész órán feküdt a padon, nem volt hajlandó dolgozni, s ő maga mondta, hogy utálja a németet, most már nem fekszik a padon, nagyon szépen, szívesen, mosolyogva, jó kedvvel dolgozik, vesz részt a német órákon. A tanulók csoportmunkája, csoporton belüli együttműködése is nagy fejlődést mutat. Figyelnek egymásra, bátran kérdeznek egymástól, szívesen elfogadják csoporttársaik segítségét, s nagyon szívesen segítenek egymásnak!”

(Takácsné Erdős Annamária, német nyelv és irodalom – történelem szakos tanár)

 

„Miért szeretem?

  • A diákok szívesen vesznek részt ezen az órákon.
  • Azok is megszólalnak, akik a hagyományos órákon nem szívesen vesznek részt.
  • A nagy gondolatok lehetőséget adnak nekik, hogy gondolkodjanak, beszéljenek.
  • A tábla előtti beszámoló státusz lehetőséget ad a szóbeli beszédkészség fejlesztésére.
  • A dicséretre nagyon éhesek a diákok.
  • Nekem is megújulást jelent a feladatok elkészítése, és egyre könnyebben megy, mert a gondolkodásom átállt a módszerre.

Nehézségek:

  • Vannak olyan nyelvi területek (olvasott szövegértés), amik még a diákoknak újak ezzel a módszerrel, így kicsit döcögősebben megy a megoldás. Bízom benne, hogy fokozatosan ez sem jelent majd problémát.
  • Az újabb feladatoknál (nyelvtani anyag, írott szövegértés) nekem is nehezebb kitalálni, hogyan lehet ezekhez feladatot csinálni, de mint minden másnál, bízom benne, hogy ebbe is „beletanulok”.
  • Igazából a nehézségek, sem igazán azok, csak, mint minden új dolog, kicsit több gondolkodást igényel.”

(Fodor Edit, angol nyelv és irodalom – történelem szakos tanár)

 

„A KIP-es órákat a tanulók nagy része élvezi. Egyszerűbben megértik az anyagot, kellő komolysággal végzik el a csapatfeladatokat. Nehézségei: a diákok hiányos alapismeretei miatt egyszerűen kell fogalmazni, nehezebb témaköröket nem könnyű KIP-es módszerrel feldolgozni egy kertész osztályban.”

(Szabó Tibor, agrármérnök)

 

„Úgy gondolom, hogy a KIP módszer alapvetően kiváló ötlet, mert a csoportmunkának köszönhetően mindenki kiveszi a részét a feladatokból, azok is, akik máskor kicsit gyengébben teljesítenek. Az egyéni feladatoknak köszönhetően a differenciálás is megvalósítható, mindenki a saját tudásszintjének megfelelő feladatot kap. Ezt egy normál tanórán nehezebb megvalósítani, mert többnyire mindenki ugyanolyan feladatot kap, hogy az egész osztály egyszerre tudjon haladni.”

(Kneisz Katalin, angol nyelv és irodalom szakos tanár)

 

A kezdeti évben a módszert alkalmazó pedagógusok egy 16 kérdésből álló kérdőívet töltöttek ki, amely arra irányult, hogy felmérje és összehasonlítsa a hagyományos és a KIP-es munkaformát különböző szempontok alapján (előkészítés, óraszervezés, kommunikáció, együttműködés).

 

Tanári vélemény (grafikon)

 

3. Tanulói vélemények

 

A tanulók egy-egy mondatban jellemezhették a KIP módszert. Arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy miért jó a KIP.

„Jó, mert könnyebb a tanulás.

Jobban megértjük egymást.

Könnyebben rögzül a feladat.

Sokat segített a beilleszkedésben.

Tényleg jobb a tanulás.

Sokat segít megérteni a feladatokat.

Az osztályt könnyebben egy vonalhosszra hozza. (ugyanarra a szintre)

Könnyebb megértenünk az egész feladatot, ha mindenki tud belőle legalább egy kisebb részt.

Jobb az osztály összetartása.”

 

A kezdeti évben a 9/AJKP illetve a 9.i osztályban került bevezetésre teljes körűen a módszer, ezekben az osztályokban tanuló diákok véleményét is megkérdeztük egy 16 kérdésből álló kérdőív segítségével, összehasonlítva a hagyományos és a KIP-es munkaformát különböző szempontok alapján (hangulat, kommunikáció, együttműködés).